a neoliberális közgazdászok a populista kisgazdákkal fogtak össze a radikális privatizáció bevezetésének céljából.
A magántulajdonba vetett megszállott hitnek és a piaci filozófiának a lehető legszélesebb körben való térhódítása számos negatív következménnyel járt a mai napig.
Sokan sikertelennek tekintik a magyar átmeneti időszakot, azaz a váltást a kommunizmusról a piacgazdaságra. Egyetért ezzel a véleménnyel? Ha igen, mit tehettünk volna másképp?
Igen, egyetértek. Visszatekintve, úgy gondolom, hogy a nyolcvanas évek sok úgynevezett „disszidens" értelmiségének fel kell ismernie, hogy
a liberális civil társadalom célkitűzései aligha voltak összeegyeztethetők a gazdasági liberalizmussal,
amelyet 1990 után, minden színárnyalatú kormányzat alatt igyekeztek felépíteni. Természetesen, figyelembe véve a kortárs nemzetközi elvárásokat, nem lett volna könnyű más politikát folytatni. A magyar út kevésbé volt durva, mint a lengyel „sokkterápia", ám véleményem szerint a Csehországban követett fokozatosabb alkalmazkodás jobban szolgálta volna a magyarok érdekeit.
Mit jelentett a kilencvenes években a neoliberalizmus Magyarországon? A társadalmat a piac uralta?
Meglehetősen: a társadalom nagyon széttöredezett és az évszázad végére nagyon kevés intézmény maradt a kollektív érdekek képviseletére. A szakszervezeteket és a szövetkezeteket vagy súlyosan meggyengítették, vagy teljesen megszüntették.
Mit gondol arról, hogy Magyarország 1990 után elutasította annak gondolatát, hogy újratárgyalja a szocialista államadósságot, ellentétben a lengyelekkel? A magyar politikai döntéshozók ennyire ragaszkodtak az új, neoliberális gondolatkörhöz?
Nem lett volna túl egyszerű ez, mivel az adósságok magántulajdonban voltak, és az újratárgyalásra nem volt lehetőség, ahogyan emlékszem. De igaza van az általános neoliberális megszállottsággal kapcsolatban.
Mi változott 2010 után Magyarországon? Hogyan ítéli meg a spekulatív tőkére és a bankokra kiszabott többletadókat a megszorító intézkedések helyett? Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom elkezdte „uralni” a gazdasági szférát, ugyanis a munkanélküliség tíz év alatt 12 százalékról körülbelül 3 százalékra esett vissza, erős alkupozíciót adva a munkavállalóknak a piacon.